A város történetét feldolgozó művekben nem találkozunk a település határában 1919-ben lezajlott légi ütközet leírásával. A légi harcra a Tanácsköztársaság idején került sor, azonban ennek az időszaknak megítélése a történészek között is komoly viták tárgya. Az események megértéséhez – minden állásfoglalás nélkül – röviden elevenítsük fel az 1918-1919-ben történteket.

Az Osztrák-Magyar Monarchia elvesztette az első világháborút, emellett számolni kellett a soknemzetiségű birodalom kisebbségeinek követeléseivel. Az ország területén egyre több nemzetiségi tanács alakult, amelyek programjában a háború előtti cseh, román, délszláv tervek ötvöződtek az antant ígéreteivel. Ezek a tervek Magyarország területének felosztását helyezték kilátásba. Az 1918. november 13-án aláírt belgrádi katonai konvenció rögzítette a harcoló felek közötti demarkációs vonalat. Ennek aláírásával Magyarország hozzájárult a demarkációs vonalak és demilitarizált övezetek antant-csapatok általi megszállásához. Az antant 1919. január 18-án kezdte meg a tárgyalásokat a békeszerződésekről. ^[1] 1919. február 26-án született egy határozat, amelyet március 20-án kapott meg a magyar kormány. Ez volt az ún. Vix-jegyzék, amelyben rögzítették a demarkációs vonalat és a semleges zónát. A jegyzék a Berinkey-kormány és Károlyi Mihály elnök lemondását, a Magyarországi Tanácsköztársaság egy nappal későbbi kikiáltását eredményezte. A Tanácsköztársaság megalakulása önmagában nem változtatott az antant által kijelölt határvonalakon, mégis ürügyül szolgált a román és csehszlovák politikusok számára területszerző törekvéseik alátámasztására.

A Tanácsköztársaság kormánya ugyan a honvédelem programjával került hatalomra, viszont a korábbi vezetés elmulasztotta a hadseregszervezést, így egy alig 40 ezer főt számláló hadsereget örökölt. 1919. március végén kezdték meg a toborzást, amelynek eredményeként 20 ezer fővel sikerült növelni a létszámot. A többszörös túlerőben levő román hadsereg azonban a Vix-jegyzékben kijelölt demarkációs vonalon átlépve május 1-jére mindenütt elérte a Tisza vonalát. Földrajzi elhelyezkedése miatt Tiszaszederkény sem maradhatott ki az eseményekből. 1919. április 30-án a Vörös Hadsereg parancsnokságának döntése a mezőcsáti járást is hadműveleti területté nyilvánította. A település lakói számára ez azt jelentette, hogy a Tisza jobb partján a Vörös Hadsereg katonái táboroztak, a bal parton pedig a román királyi hadsereg egységei.

A Tanácsköztársaság harcainak idején a magyar települések és a harcoló csapatok először szenvedtek az ellenséges repülők bombáitól és támadásaitól. 1919. március 21-ig az önálló magyar légierő egy kiképzőosztállyal és nyolc repülőosztállyal rendelkezett.^[2] Bár egyik félnek sem álltak rendelkezésére harci repülőgépek százai, azért a szemben álló felek között néhány alkalommal mégis kibontakozott légi harc.

1919 májusának második felétől a román és csehszlovák repülők egyre sűrűbben támadtak stratégiai célpontokat. Az első ismert eset, május 22-én történt, amikor egy ellenséges gép Miskolc vasúti állomására dobott egy bombát. Az ellenséges repülőgépek elhárítására a 8. (harci) repülőszázadot kívánták áthelyezni a front közelébe. A különítmény – Újvári László, Hefty Frigyes és Keisz Géza pilótákkal – áttelepülésére végül csak május 28-án került sor. A légvédelem azonban nem mindig működött hibátlanul, ezért elrendelték, hogy ellenséges gépek megjelenéséről a távíróállomások – az összes beszélgetést félretéve – tájékoztassák a hadtestparancsnokságot. Az állandó készenlét hamar eredményre vezetett.^[3] A hivatalos jelentés szerint: „VI. 12-én délelőtt 9 órakor Miskolc felett román repülő észleltetett. A 8. repülőszázad azonnal két harci géppel szállt fel. Újvári László és Keisz Géza pilóták a román gépet üldözőbe vették és lelőtték. Az ellenséges gép (kétüléses) Sajószöged (Sajó torkolat előtt) község fölött zuhant le." ^[4] „Június 12-én délelőtt Onga felett észleltek egy román kézre került UFAG C.l kétüléses gyorsfelderítőt (ex.161.156 számút), ezt a típust a magyarok is nagy számban használták. Két D.VII-esen Újvári László és Keisz Géza vette üldözőbe a már Tisza felé menekülő piros-sárga-kék felségjelű gépet. Többszöri felszólításra sem szállt le, pedig 100 méterre leszorították és figyelmeztető lövéseket adtak eléje. Mikor előre nyomott orral és sebességét növelve a román front felé megpróbált kitörni, Sajószöged felett Újváry alákerült és egy sorozattal lelőtte. Az „UCI" hármat pörögve hátával zuhant a falu házaira. Pilótája, Bucur Stan tiszthelyettes és megfigyelője, Hurmuzescu Mihail főhadnagy a roncsok között lelte halálát."^[5]

A magyar hadvezetés az első világháborúban követett gyakorlatnak megfelelően igyekezett hírt adni az elesett repülőkről a szemben álló csapatoknak. „Jelentjük, hogy a Szederkénynél lévő román repülőgépet és annak halottait (...) megvizsgáltuk a náluk talált térképeket és román újságokat és egyéni feljegyzéseiket (Hatvanba a csoporthoz küldtük, az iratokból az volt megállapítható, hogy Nyíregyházán áll a II. román lovas hadosztály). Jegygyűrűt, készpénzt, kulcsokat további parancsig itt tartjuk, valamint a pilóta igazolványát is leghelyesebb volna azokat a tiszafüredi hídnál parlamenter útján átadni. A repülőgép felszállási helye Debrecen és pedig szolgálatilag escadrile sopwith^[6] 2-hez tartozik. A halottakat Szederkénynél eltemettük és sírjukat megjelöltük. (...)"^[7]

Némi ellentmondást fedezhetünk fel a csata helyszínében. Az első hivatalos katonai jelentés Sajószögedet jelöli meg helyszínül, ugyanakkor a magyar pilóta Újvári László beszámolója a korabeli helyi újságban és a hadvezetés híradása az elesettekről már Szederkényt említi. Ha figyelembe vesszük azt, hogy minden forrás a Sajó torkolatához helyezi a román gép lezuhanását, ami Szederkénynél található, akkor nagyobb a valószínűsége annak, hogy településünkön vesztette életét a két román pilóta.

Kitka Zsuzsa

helyismereti könyvtáros

[1] A trianoni békeszerződés megkötéséhez vezető utat ismerteti röviden Ablonczy Balázs: Rettenetes év című tanulmánya a Rubicon tematikus 2007/7-8. számában.  A cikk online elérhető ezen linken.

[2] A korszak repülőgépgyártásáról és a magyar légierő történetéről bővebben tájékozódhat Czirók Zoltán: A magyar repülőcsapatok 1918-1919. évi történetéhez című tanulmányában. A Hadtörténeti közleményekben megjelent tanulmány online is elérhető.

[3] Czirók Zoltán: Az első légitámadások Miskolc ellen és a légvédelem kérdése 1919. május-júniusban In: Herman Ottó Múzeum évkönyve 48. Miskolc: Herman Ottó Múzeum, 2009. p. 377.

[4] HL MTK iratai. 612/11. 145. sz. 83. d.

[5] Hajdú Péter: A Fokker S.VII-es vadászgép magyarországi alkalmazásai II. rész = Haditechnika 43. évf. 2009. 5. sz. p. 15.

[6] 1918-ban a román hadsereg tulajdonában 18 Sopwith Strutter felderítő és 25 Nieuport 17 és 24 típusú vadászgép volt, ebből két századot hoztak létre: Escadrila N.7 (Nieuport) és Escadrila S.12 (Sopwith) néven. Ez utóbbi századhoz tartozott a két elesett pilóta is.

[7] HL, MTK iratai. 613/14 hdm. 83. d.