A térség története visszanyúlik az írásnélküliség időszakába, csak a tárgyi emlékek mesélnek, arról, hogy Dél-borsod mintegy 6000 évvel ezelőtt már lakott terület volt. A vidék ugyanis biztosította a félnomád életmódhoz, a vándorló állattenyésztéshez és halászathoz szükséges feltételeket.
A város és a gyárak építése során, több helyen is találtak régi korokból származó használati tárgyakat, sírokat. Ebben az írásban a TVK építése során a 60 éve feltárásra került leleteket emelném ki, emellett a bronzkor hétköznapjait szeretném röviden bemutatni.
Bronzkoron a Kr. e. 3. évezred második fele és a 2. évezred közti időszakot értjük. Ez időszak az Egyiptomi Középbirodalom és a mükénéi kultúra kora is. A bronzkor hagyományosan három fő korszakra osztható: korai, középső és késő bronzkorra. Tiszaújváros területén a középső bronzkor elején kialakult füzesabonyi kultúra [1] volt a jellemző. A települések lakói földművelésből és állattartásból éltek. Gabonaféléket, zöldséget és gyümölcsöt (borsó, alma, lencse, szeder etc.) termeltek, juhot, kecskét, szarvasmarhát, sertést tenyésztettek. Ebben az időszakban már kedvelt háziállat a kutya, ezt a telepeken talált csontok is igazolják. A bronzkorban terjedt el a lovak tenyésztése és munkaerejének hasznosítása, amely forradalmasította a közlekedést. Az állattenyésztés mellett jelentős szerepet játszott mindennapjaikban a vadászat is.
A tenyésztett és vadászott állatok bőréből ruhákat készítettek, amelyet növényi rostokkal, vagy inakkal varrtak össze. A nagyobb állatok csontjából pedig használati tárgyakat faragtak például csonteszközöket, gombot, gyermekjátékokat etc.
1.sz. kép
Borsod megyei középső bronzkori férfi és női viselet rekonstrukciója (rajz: Nagy S. József)
A falvakban, az ún. tell-telepeken, az oszlopszerkezetű vagy döngölt agyag-falú házakat szabályos utcák mentén szorosan egymás mellé építették. A házban volt a kemence, amelyet sütésre-főzésre, az edények kiégetésére és bronzöntésre használtak. A korszak embere halászattal is foglalkozott erre utalnak a bronzkori telepek ásatása során talált szigonyok, hálónehezékek, agancshorgonyok. A bronzkori emberek mindennapi életéről vallanak az ételmaradványok, az elfogyasztott állatok csontjai és az utcákra és a gödrökbe dobált hulladék.[2]
2.sz. kép
Rekonstruált életkép a füzesabonyi tell-település ásatása alapján Forrás: Szathmári Ildikó, Dékány Ágoston
A füzesabonyi kultúra temetkezési szokására jellemző volt, hogy halottaikat a falvaktól néhány kilométerre levő nagycsaládi vagy nemzetségi temetőben helyezték nyugalomra, ún zsugorított pózban.[3] Minden halott arca kelet felé nézett, még a gyerekeké is. A nők a sírban a baloldalukon feküdtek, fejükkel észak felé, a férfiakat pedig jobb oldalukra fektették, úgy, hogy a fejük dél felé mutasson. A halottak mellé különféle használati tárgyakat helyeztek el.
A bronzkor mindennapjainak bemutatása után nézzük, hogy milyen leletek kerültek elő a gyárkomplexum felhúzása közben. 1961. augusztus 17-én mintegy 50-80 cm mélységből bronzkori tárgyak kerültek napvilágra a TVK építésénél a kábelcsatorna lefektetése közben. „Az építésvezetőség értesítette a Herman Ottó Múzeumot, s a tárgyak egy részét átadta. A lelőhelyen végzett ásatás a beszolgáltatott bronztárgyakat tovább gyarapította. A lelet azonban így sem teljes, több darabot a munkások a megtaláláskor elvittek, s ezeket már nem lehetett visszaszerezni."[4]
A lelet megtalálási körülményei arra utalnak, hogy az ékszereket a mocsárba ejtették, elvesztették, vagy valamilyen veszély elől elrejtették. A régészek azért jutottak erre a következtetésre, mert a bronztárgyak a homokos-áradmányos altalaj fölött fekvő 50—60 cm vastag felső humuszrétegben feküdtek, településnek pedig nem találták nyomát. A lelet a következő tárgyakból áll:
- Hosszú, két végén spirálkorongban végződő kartekercs
- Kerekátmetszetű zárt karperec
- Szemüvegspirális négyszögletű huzalból
- Négy különböző nagyságú ujjspirális tekercs, s egy töredék
- Spirálcsövecskék.
- Huzaldarab
Az itt talált bronztárgyak a későbronzkorban gyakoriak voltak egész Észak-Magyarországon, számos más raktárleletben is előfordulnak. [5]
3.sz. kép
A nőket bal oldalukra zsugorított testhelyzetben temették el.
4-7.sz. kép
1979. április 25.-Leninváros környékének őstörténete című régészeti kiállítás a Helytörténeti Gyűjteményben (a fotók a tárlaton készültek)
A leletek kimentése után folytatódott a gyár építése, amikor 1961. november 27-én egy sírra bukkantak az építők. „….a Tiszai Vegyi Kombinát építésénél csontvázra találtak, amely arccal kelet felé feküdt. A váz jobb vállánál késnyélszerű, famaradványokkal borított vastárgy, a 4. csigolyán bronzkarika, a medencecsont felett bronzgomb feküdt. A jobb és bal csuklón bronz karperecek, a lábfejeknél vaszabla, amelyből csak egy karika maradt meg, és vaskengyelek voltak. A bal váll mellett állatcsontokat találtak. A sír mélysége 1,4, szélessége 0,6 m volt. Hosszát nem lehetett megállapítani, mivel a földmunka a vázat derékig megsemmisítette. Mellékletek: bronz lemez karperecek, … vaskengyelek, ... lapos vaskarika,… bronzhuzal-karika, … füles bronzgomb, lencseszerű fejrészén bevésett díszítés van,…."[6] A leleteket a miskolci Herman Ottó Múzeumban őrzik.
Kitka Zsuzsa
helyismereti könyvtáros
[1] A füzesabonyi kultúra a Tisza felső és középső folyásvidékén, a Bodrog és a Hernád völgyében terjedt el.
[2] A bronzkori emberek életét, az ásatások során talált leletekről részletesebben olvashatnak ezen a linken.
[3] A halottakat oldalukra fektetve, a testhez felhúzott kézzel és behajlított lábbal földelték el.
[4] A Herman Ottó Múzeum évkönyve IV. Miskolc: HOM, 1964. p. 37.
[5] A Herman Ottó Múzeum évkönyve IV. Miskolc: HOM, 1964. p. 37-38.
[6] K. Végh Katalin: Honfoglalás- és kora Árpád-kori sírleletek a miskolci múzeumban. In: Herman Ottó Múzeum Évkönyve 9.- Miskolc: HOM, 1970. - p. 86-87.